A K-Monitor rendszeresen készít interjút különböző szakemberekkel (jogvédőkkel, munkajogászokkal, kriminológusokkal) korrupcióval kapcsolatos témákról. Múlt héten Simon Évát, a TASZ politikai szabadságjogok programvezetőjét faggattuk nyilvánosságról, sajtószabadságról, az új médiatörvényről és a WikiLeaks szivárogtatásáról.

Simon az interjúban először azt részletezi, hogy hol és milyen helyzetben mondhatjuk azt egy politikusról vagy közéleti személyiségről, hogy korrupt. Ha például valakiről jogerős ítélet mondja ki, hogy korrupciós bűncselekmény részese volt, azt bármikor világgá kürtölhetem, ha azonban csak a gyanúja merül fel, hogy valamelyik politikusunk mutyiba keveredett (például mert egy kiszivárogtatott információnak egy oknyomozó utánajárt), könnyen lehet, hogy én is bíróság elé kerülök rágalmazásért akár egyszerű mezei bloggerként is. Az ítélet pedig javarészt a bíró progresszivitásán és jóindulatán múlik majd - érdemes tehát óvatosan bánni a súlyosabb jelzőkkel. (A K-Monitor hasonló eseteiről egy későbbi bejegyzésben részletesebben is mesélünk majd.)

Simon Éva az interjúban beszél a szabad véleménynyilvánítás határairól és a személyiségi jogok megsértéséről, illetve nemzetközi összehasonlításban is értékeli a vitatott magyar média-szabályozást. A TASZ jogásza szerint az új médiaszabályok jelentős visszalépést jelentenek a meglévő szólásszabadság-szintünkhöz képest, hiszen az eddigi szigorú, a televízióra és a rádióra vonatkozó szabályok egy részét a törvényhozó kiterjeszti a nyomtatott és az internetes sajtóra is. Simon megállapításával alapvetően egyet tudunk érteni, hiszen számos jel utal arra, hogy a januártól életbe lépő rendszer nem csak hivatásos médiumokat, de akár fél-profi blogokat is súlyos pénzbüntetésekkel szankcionálhat bármilyen, az új médiahatóságnak nem tetsző tartalom esetén. A jogalkotó ráadásul adós marad a közérdek vagy a közerkölcs definiálásával is, annak ellenére, hogy az új rendszer szervesen épít a fogalmakra és jelentős szerepet szán nekik. Mindemellett mi továbbra is abban reménykedünk, hogy az új média-szabályozásnak nem az ellenzéki sajtó letámadása a fő célja (még ha az új hatóságnak innentől kezdve minden eszköze meg is van a neki nem tetsző médiumok ellehetetlenítésére), hanem a bulvár tartalmak visszaszorítása.

Problémás lehet még a szabályozásban a forrásvédelem korlátok közé szorítása, pedig paradox módon a törvény eredetileg erre a kérdésre lett volna hivatott megoldást találni. Az adatok titkosításának lehetősége rettentő széleskörű, ráadásul a forrás titokban tartásának feltétele, hogy az információ közzétételéhez közérdek fűződjön, illetve, hogy már publikálják azt, vagyis a törvény alapján megjelenés előtt nem is beszélhetünk forrásvédelemről. Mindez pedig sajnos könnyedén kinyírhatja a whistleblowing (közérdekű bejelentés) Magyarországon egyedül működő formáját: az újságíróknak történő szivárogtatást, úgy, hogy a közérdekű bejelentőket védő áprilisi törvény semmilyen tényleges védelmet nem nyújt cserébe.

Simon Éva az interjúban beszél még az új izlandi médiaszabályozásról (amely a magyarországi gyakorlattal homlokegyenest ellenkező irányt mutat), arról, hogy miért fontos a WikiLeaks tevékenysége, mi az a rágalmazás-turizmus és milyen irányba kellene fejlődnie a magyar médiának. Ezekre a későbbi blog-bejgyezéseinkben fogunk reagálni. A Simon Évával készült interjúnkat teljes terjedelmében a K-Monitor honlapján olvashatjátok.