k-monitor

Míg Magyarországon - az új alaptörvény életbe lépésével - gyakorlatilag hozzáférhetetlenné tették az állampolgárok számára az Alkotmánybíróságot, addig Angliában már Twitteren is kérhetünk és kaphatunk információt a legfelsőbb bírói hatalomtól.

A magyar igazságszolgáltatással mindannyiunknak lehettek már tapasztalatai. Lassú ügymenet, válasz nélkül hagyott beadványok, elképesztő mennyiségű, erdőket nem kímélő papírhalmok, elavult technika az ügymenetben, korlátozott nyilvánosság. És folytathatnánk a sort, azonban inkább egy jó példát mutatnánk be az angol bírósági gyakorlatból, hátha olvassák K-monitor blogját a bírói hatalom képviselői is és kedvet kapnak a változtatáshoz.

Az angol Legfelsőbb Bíróság - amely a magyar Alkotmánybíróságnak megfelelő feladatokat is ellátja - nemrég indította el Twitter-fiókját azzal a céllal, hogy döntéseiről a leggyorsabb módon tudja tájékoztatni az angol közvéleményt. Korábban az újságíróknak, valamint más tárgyaláson résztvevőknek minden egyes eljárásnál külön kérvényt kellett benyújtani ahhoz, hogy tweetelhessenek az adott ügyről. A nyitással azonban ez megváltozott. A legmagasabb bírói hatalom saját mikroblog csatornájával, valamint a szabad tweetelés bevezetésével maga állt a technológiai változás élére és ismerteti döntéseit az angol polgárokkal.

Külön érdekes, hogy amint megnyílt az új kommunikációs csatorna, rögtön elkezdtek özönleni a közérdekű adatigénylések (freedom of information requests), ám a bíróság kijelentette: nem tud foglalkozni az itt benyújtott kérésekkel. Mindeközben, az angol információszabadságért felelős hivatal (Information Commissioner’s Office - ICO) képviselője rögtön határozott és kimondta, minden működtetett kommunikációs csatorna, legyen az a Facebook, a Twitter vagy a fax felhasználható adatigénylésre még akkor is, ha ez nem a legcélszerűbb formája a kikérésnek. Névvel és lakcímmel bárki szabadon kérhet információt a legfőbb bírói hatalomtól Angliában.

Magyarországon jó, ha a papíron, ajánlott küldeménnyel feladott igényekre válaszol az adott hivatal, nemhogy a Twitteren. Reméljük azonban, a napról-napra fejlődő információtechnológiával a hazai hivatali ügyintézés is lépést próbál tartani.

Ferenczi András

El tudják képzelni, hogy a magyar kormány nagyjából egy olyan méretű és volumenű nemzetközi projektből maradt ki, mint a Kyotói Egyezmény vagy az Interpol? Pedig tavaly ez történt.

A 2010-es választást megelőzően a ellenzék vezetői és képviselői számtalan alkalommal kérték számon a korábbi kormányoktól az úgynevezett jó kormányzást. E valóban nehezen meghatározható fogalomnak jó mérőeszköze a közigazgatás, valamint a politikai döntéshozatal gyorsasága és hatékonysága, valamint az adatokhoz való hozzáférhetőség. Ezek mindegyike hagyott kívánnivalót maga után az előző ciklusokban, így a kritika jogosnak tűnt. A Fidesz ugyan kétharmados többséggel a háta mögött, a jó kormányzás jelszavával vágott bele a ciklusba, de vajon mi a helyzet  most? Nevezhetjük-e jó kormányzásnak azt, ha egy kormány kimarad a világ vezető országai által kezdeményezett nemzetközi együttműködési megállapodásból? Felelős-e az a kormány, amely tudatosan vagy linkségből kihagy egy olyan eseményt, ahol a Barack Obamától a brazil elnökasszonyig a világ számos vezetője részt vesz? Röviden bemutatjuk, hogy miről is szól ez a nemzetközi kezdeményezés, amelyből Magyarország igazolatlanul hiányzik.

Az Open Government Partnership (OGP) azzal a céllal jött létre, hogy nemzetközi standardot állítson a világ kormányainak az állam működésének átláthatósága, az állampolgári tudatosság erősítése, a korrupció elleni küzdelem, valamint az új kormányzati technológiák alkalmazása terén. Az együttműködés lényege, hogy konkrét kötelezettségvállalásokat csikarjon ki minden csatlakozó ország kormányától az említett témákban. Az OGP-t egyébként hét ország hozta létre, köztük olyan jelentéktelenek, mint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia vagy Brazília.

Ahhoz, hogy egy kormány csatlakozhasson az együttműködési megállapodáshoz, meg kell felelnie néhány alapvető feltételnek. A feltételek között találjuk például a költségvetés átláthatóságát, az információkhoz való hozzáférhetőséget, a politikusok és köztisztviselők juttatásainak, vagyonának nyilvánosságát, valamint az állampolgári részvétel minimális kritériumait. A belépési küszöböket különböző nemzetközi összehasonlító kutatások alapján alakították ki, a rendszer szerint Magyarország megugrotta az alapvető szintet. Ennek ellenére a kormány nem csatlakozott, nem tett vállalásokat és vélhetően még a kapcsolatot sem vette fel az OGP-vel.

Vajon miért?

Több civil szervezet - köztük a K-monitor - még 2011. szeptemberében levelet intézett  Rétvári Bence államtitkáron keresztül az illetékes minisztériumot vezető Navracsics Tiborhoz, hogy kiderítse, tervezi-e hazánk az OGP-hez való csatlakozást, és kérte, hogy a kormány a szakmai és civil szervezetek bevonása mellett vegye napirendjére az OGP-hez való csatlakozás kérdését. A minisztérium válasz helyett azonban csak sokatmondóan hallgatott. Az OGP-s tagság ugyanis kötelezettségekkel is jár, amelyet a kormány nem tud vagy nem akar vállalni. Konkrét akciótervet kellett volna készíteni, a civil és a szakmai közösségekkel egyeztetve. Ezt követően pedig ki kellett volna tűzni különböző célokat a transzparencia, a közérdekű információkhoz való hozzáférés elősegítése, a közszolgáltatások javítása vagy a korrupció-elleni küzdelem területén, majd ezek közül évente egyet-egyet teljesíteni. Mindemellett közre kellett volna működni a vállalásokat ellenőrző nemzetközi tanácsadó-monitorozó testület munkájában. Mindezt persze transzparens módon. A kormány ebből nem kért.

Az együttműködésből való kimaradás nem csak az átláthatósággal, a hozzáférhetőséggel vagy a korrupció elleni küzdelemmel kapcsolatos kormányzati hozzáállásról mond el sok mindent, de magáról a kormányzás minőségéről is.

Ferenczi András

Egy whistlerblower segítette az államügyészek munkáját a Bank of New York Mellon elleni perekben – a vád szerint a bank az elmúlt tíz év során fiktív valutakereskedelemmel közel kétmilliárd dollárral károsított meg különböző nyugdíjalapokat.

A whisleblower által szolgáltatott dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a BNY Mellon szántszándékkal kedvezőtlen árfolyamon kereskedett az ügyfelek devizáival, és ezzel extraprofitra tett szert.

A Wall Street Journal nyilvánosságra hozta, hogy a BNY Mellon elleni egyre szaporodó állami és szövetségi vizsgálatok hátterében a bank egyik kereskedője, Grant Wilson által megszerzett információk állnak. Wilson tizenkilenc éve foglalkozik valutakereskedelemmel, 1997-től egészen 2011 tavaszáig a BNY Mellonnál, illetve jogelőd bankjánál állt alkalmazásban. Már 2009-ben felvette a kapcsolatot egy jogászokból álló csoporttal (köztük azzal a Harry Markopolosszal is, aki elsőként hívta fel a figyelmet Bernie Madoff kétes üzleti ügyeire), és bizalmi munkakörének köszönhetően számos olyan dokumentumhoz és információhoz hozzáfért, amely segítette a szövetségi és állami nyomozást. Segítségével az ügyészség nem csak arról kapott átfogó képet, hogy hogyan zajlott a visszás gyakorlat a bankban, de azt is megtudhatták, hogy várhatóan melyik munkatársra lehet tanúként számítani a bank ellen indított perekben.

Az elmúlt évben jelentősen átalakult a súlyosan mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatásának rendszere, és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma örömmel számolt be arról, hogy az új autó vásárlásához nyújtott támogatás összege a háromszorosára nőtt. Az autók finanszírozásra és beszerzésére kiírt pályázat azonban több mint furcsa. Arról csak október végén lehetett értesülni, hogy ebből csakis és kizárólag Suzuki Swift 1.2 GLX típusú személygépkocsit lehet vásárolni, ráadásul csak egyféle – Széchenyi Bank által biztosított – finanszírozási konstrukcióban. Ez már csak azért is igen pikáns, mert a kormány látszólag úgy tesz, mintha felismerné, hogy a súlyosan mozgáskorlátozottak támogatásában csakis a személyre és testi fogyatékosságra szabott segítő eszközökkel lehet eredményt elérni.

A NEFMI közleményei és a közsszolgálati televízió hallgatnak arról, hogy egy automata váltó nélküli (!), kis méretű személygépkocsi gyakorlatilag alkalmatlan a súlyosan mozgáskorlátozott személyek számára, de arról is, hogy a felajánlott finanszírozási konstrukció a piacinál lényegesen rosszabb feltételek mellett kínál hitelt az autók megvásárlásához. A minisztérium mégis a Magyar Suzuki Zrt., a Széchenyi Bank és a Signal Biztosító konzorciumát választotta ki a feladat lebonyolítására egy meglehetősen furcsa pályázaton.

A kormány már 2011 júniusában rendeletet hozott arról, hogy háromszorosára növeli a súlyosan mozgáskorlátozott személyek újautó-szerzési támogatását, valamint arról, hogy ehhez kapcsolódóan a személygépkocsik finanszírozására közbeszerzési eljárás útján választ ki hitelintézetet. Ennek megfelelően meg is hirdették a közlekedési kedvezményről szóló pályázatot súlyosan mozgáskorlátozott személyek számára. Ekkor még szó sem volt arról, hogy egyetlen típusú új autóra szűkül majd a választék, a pályázók joggal hihették azt, hogy – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – súlyos mozgáskorlátozottak választhathnak maguknak autót bármely autókereskedőnél, akár olyat is, amibe alkalmasint belefér a kerekesszékük. Most ugyanis az a helyzet állt elő, hogy akiknek valamiért nem felel meg a Suzuki Swift 1.2 GLX, azok csak a használtautó-beszerzéshez nyújtott 600 000 forintos kedvezményt vehetik igénybe, mégha most gördült is le a kiválasztott személygépkocsi a gyártósorról.

Az eredeti kormányrendeletben hirtelen, szeptember 19-én a „közbeszerzési eljárás”-t „pályázatra” módosították. Alig két héttel ezután, október 3-án aztán megjelent a NEFMI honlapján a pályázat, amely érderkes módon már nemcsak finanszírozásról, hanem új gépkocsik beszerzéséről is szólt. Ez már csak azért is feltűnést kelt, mert a Kormányrendelet egyáltalán nem hatalmazta fel a NEFMI-t arra, hogy új gépkocsik beszerzésére is pályázatot írjon ki. Elgondolkodtató mindenesetre, hogy a pályázati kiírásban arra vonatkozóan sem szerepelt kitétel, hogy a gépkocsiknak alkalmasnak kellene lenniük arra, hogy azokat súlyos mozgáskorlátozott személyek vezessék, vagy hogy azokkal súlyos mozgáskorlátozott személyeket szállítani lehessen.

Még gyanúsabbak a pályázatban megszabott határidők: a pályázat kiírásától (október 3-ától) számítva alig két hét állt a pályázók rendelkezésére a pályázat benyújtására. Ne felejtsük el, hogy egy olyan pályázatról van szó, amin a jelentkezők mintegy 600 millió forint forrás és nagyjából 650 gépkocsi biztosítását vállalják – de minden bizonnyal a jelentkező konzorciumok kivételesen gyorsan meg tudtak egyezni egymással minden részletkérdés tekintetében és a 300 ezer forintos pályázati dokumentáció beszerzése után pillanatok alatt össze tudták állítani a pályázati anyagot. Azért a minisztérium kiskaput is hagyott a jelentkező(k)nek: a pályázati kiírásban ugyanis teljes körű hiánypótlási lehetőséget biztosítottak arra az esetre, ha két hét alatt mégsem sikerült volna zökkenőmentesen a bravúr. Nagy kérdés, hogy a hiánypótlásra mikor is kerülhetett volna sor, hiszen a pályázati anyagokat október 18-án bontották, október 21-re pedig már az eredményhirdetést tervezték. Szerencse, hogy a jelek szerint nem volt szükség hiánypótlásra, hiszen október 21-én már kiderült, hogy a Széchenyi Bank a Signal Biztosító és a Magyar Suzuki Zrt. adta be a legjobb (az egyetlen?) pályázatot, október 27-én pedig ünnepélyes sajtótájékoztatót is tartottak a sikeres és eredményes pályázatról.

Nagy kár, hogy azok a súlyos mozgáskorlátozottak, akiknek támogatási kérelmét pozitívan bírálták el, csak ezt követően értesültek arról, hogy hogy a megítélt támogatás csak egy kisméretű, automata váltó nélküli személygépkocsi-típusra használható fel, és hogy a kötelező finanszírozási módszer legfeljebb a Széchenyi Banknak előnyös. A minisztérium nagy örömmel jelentette be, hogy az új konstrukcióban magyar autók kerülnek a mozgáskorlátozottakhoz, és így végső soron magyar munkahelyek teremtéséhez is hozzájárulunk (hozzátesszük, hogy a Széchenyi Bank is magyar, elnöke Töröcskei István).

Ehhez képest már csak hab a tortán, hogy amikor átadták az első gépkocsit, a közszolgálati televízió – szokásához híven – kiretusálta a történetből a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének elnökét, aki kritikus hangokat fogalmaz meg a felháborító konstrukcióval kapcsolatban.

Az üggyel kapcsolatban a K-Monitor megkereste mind Soltész Miklós államtitkárt, mind Bernáth Ildikó fogyatékosügyi biztost, és kértük, hogy bocsássák rendelkezésünkre a szerződést, valamint a konzorcium által benyújtott pályázatot, ám ez törvényi határidőn belül nem történt meg.

Vincze Orsolya

A gyanú szerint megbízója, Hamburg városa számára hátrányos szerződéseket kötött a Magyarországon is aktív Hochtief építőipari konszernnel Ute Jasper sztárügyvédnő, akit most egyebek között összeférhetetlenség miatt maga elé citált a tartományi rangú kikötőváros parlamentjének vizsgálóbizottsága. Jasper munkaadója, a Heuking und Partner ügyvédi iroda a Hochtief egyik düsseldorfi irodaházának főbérlője - írja a német taz.

A közbeszerzési jogban az egyik legjobb német szakembernek számító ügyvédnő számos esetben vállalt tanácsadói feladatokat PPP-projektekben a közpénzekkel gazdálkodó önkormányzatoknak. Jó hírének köszönhetően kapott tanácsadói megbízást Hamburg városától 2004-ben az úgynevezett Elbphilhamronie – a hamburgi kikötő egy régi kakaótárolójának helyén épülő koncert- és szórakoztató központ - ügyében. Az eredetileg 77 millió eurósra tervezett építkezés időközben pénzügyi botránykővé vált: ma már mintegy 350 millió eurós végszámláról beszélnek, illetve arról, hogy jó esetben 2014-ben készül el.

A 21. századi Hamburg szimbólumának ígérkező épületen nemrég leálltak a munkák, mert a kivitelező eltéréseket talált az engedélyezési és a kivitelezési tervek között.

A Hochtief több területen is felfüggesztette fel a munkát. A cég különösen problémásnak és veszélyesnek látja a fémtetőzet tartószerkezetét, amelynek körülbelül 3 800 tonnát kellene elbírnia – ez 14 darab Airbus A380 repülőgépnek felel meg – olvasható a hg.hu egy korábbi írásában. Az Elbphilharmonie szóvivője, Karl Olaf Petters szerint a szerkezeti terveket független mérnökcég és Hamburg városának szakhivatala is jóváhagyta, így a Hochtief szerződést szeg, ha felfüggeszti a munkákat. „A Hochtiefnek nyilvánvalóan problémái vannak a tető kivitelezésével, és a késésért a felelősséget a megbízóra hárítaná” – jelentette ki Petters.

Jaspernek eredetileg két feladata volt: biztosítania kellett, hogy a középület megtervezésére a bázeli Herzog & de Meuron építésziroda kapjon megbízást versenyen kívül, másrészt, meg kellett indokolnia, hogy miért az Elbphilharmonie ötletgazdájától, Alexander Gérard-tól és a vállalkozó Günter Beckentől kell megrendelni a projekt kivitelezését, anélkül, hogy a beruházásra európai versenytárgyalást írnának ki. Az ügyvédnő az első számú feladatot sikerrel teljesítette, a másodikra nem került sor, mert Gérard és Becken 2004-ben kiszálltak az ügyletből.

Közben Jasper a város tulajdonában lévő, a beruházás megvalósításának koordinálására létrehozott társaságtól, a Rege-től a beruházás valamennyi szerződésének jogi előkészítésére megbízást kapott, így ő alakította ki azokat a szerződéseket is a város, az építészek és a kivitelező Hochtief között, amelyekek alapján a Hochtief milliárdokra rúgó pótlólagos követelésekkel állhatott elő, s amelyek miatt vita tárgyát képezhetik a határidők, sőt statikai kérdések, vagyis amelyek következtében jelenleg áll az építkezés.

A hamburgi parlamenti vizsgálóbizottság a többi között arra kíván választ kapni, miként fordulhatott elő, hogy az ügyvédnő szinte korlátlan felhatalmazással gyárthatta a szerződéseket a város, a tervezők és a kivitelezők között.

Időközben kiderült, hogy Jasper szakmai múltjában is van egy-két pikáns ügy: 2002-ben például az ügyvédnő tanácsokkal látta el Mülheim városát a vízműtársaság részvényei egy részének az RWE részére történő értékesítése ügyében, miközben, a város tudta nélkül, az RWE-vel is érvényes tanácsadói szerződése volt. A város, melynek akkori főpolgármesterével az ügyvédnőnek viszonya volt, olcsón adta el a részvényeket. Egy másik esetben, a troisdorfi „Polgárok háza” projektje kapcsán is az derült ki, hogy az ügyvédnő két lovat ült meg egyszerre: a megbízó várost és a beruházót is képviselte, igaz, nem ugyanabban az ügyben.

Hamburgban egyelőre nincs ilyen nyom, zavaró viszont, hogy az ügyvédnő irodája évek óta a Hochtief egyik komoly bérlője, bár az építőipari cégnél tagadják, hogy itt bármiféle érdekkonfliktus lenne.

A taz írása szerint elsősorban a város, a tervezők és a kivitelező közötti szerződések hibás konstrukciója miatt nőtt csaknem hétszeresére a projekt várható költsége Hamburg adófizetői számára.

A közbeszerzési eljárást túl hamar kezdték el, amikor a tervek még pontatlanok voltak; ám ez a körülmény alapot ad a Hochtiefnek, hogy sokmilliós pótkövetelésekkel álljon elő.

(forrás: taz.de, hg.hu)